Szatmar

KEZDŐLAP I A LUBY TÁRSASÁG I A LUBY CSALÁD I SZATMÁR I PÁLYÁZATOK I ESEMÉNYEK I KAPCSOLAT

A Luby Társaság célja a szatmári térségben a XVIII. század második felében létrejött, eredetileg Liptó vármegyei Luby család közéleti és közművelődési tevékenységének kutatása, bemutatása, valamint a szatmári térség kultúrájának, hagyományainak ápolása, gazdagítása. De hol is van Szatmár? Röviden úgy válaszolhatnánk, hogy az ország legkeletibb csücskében, közel az ukrán és a román határhoz. Ezek a „koordináták” azonban csupán szűk száz éve jelentik a szatmári földet. Szatmár vármegye a XI. század második felében keletkezett, amely a történelem során jelentős értékeket teremtett. Kimagasló személyek kerültek ki az ország ezen északkeleti, de semmiképpen nem határvármegyének tekinthető egységéből. Ahogy mondani szokás, a történelmi Szatmár vármegye leképezte a régi Magyarországot, hiszen voltak hegyei, síkvidéke, vadban bővelkedő erdei és halban gazdag vizei. Hegyének aranyát, szabad királyi városainak gazdagságát sokan joggal irigyelhették. A Trianoni békediktátum elszakította a megye leggazdagabb területeit és a változatos térszíni formákat. Magyarországon a régi vármegyéből mindössze a Szatmári-síkságnak nevezett, mintegy egyharmadnyi terület maradt döntően földművelésből élő apró falvak néhány tucatjával. Mivel városai, hivatalai, oktatási intézményei, bányái, üzemei az elcsatolt területen maradtak, szó szerint a semmiből kellett új életet teremteni

A két világháború közötti évtizedekben a hasonló sorsra jutott szomszédos Bereg vármegye településeivel egyesülve jött létre Mátészalka székhellyel Szatmár-Bereg-Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye (ez utóbbi vármegyéből település nem maradt Magyarországon, csupán néhány négyzetméter föld). Mivel a térség adottságai nem tették lehetővé az önálló szervezeti és gazdasági életet, a második világháborút követően a vármegyét beolvasztották a nyugati irányból szomszédos Szabolcs vármegyébe. Jelenlegi szatmári térségünk gyakorlatilag a Tisza, a Túr, a Szamos és a Kraszna folyók mentén és közén kialakult településeket jelenti. Mátészalkán kívül városi ranggal büszkélkedhet Fehérgyarmat, Nagyecsed és Csenger település. A XIX. század folyószabályozási munkálatai során megregulázták a korábban oly sokszor gondot okozó, a gazdálkodást nehezítő, maláriás szúnyogoknak is élőhelyet teremtő vizes, mocsaras területeket. Az Ecsedi-lápnak mára híre-hamva sincs, a folyók sok szakaszon új mederben haladnak, és a Túr is kapott egy nagyvíz esetén levezető szerepet átvállaló csatornát, a Szatmárcseke és Tiszakóród között a Tiszába ömlő Új-Túrt. Ezt szokás összetéveszteni napjainkban a Petőfi által 1846-ban megcsodált, majd 1847 februárjában megénekelt, Nagyart északról megkerülve „anyja kebelébe” siető Kis-Túrral. Az erdők, a nádasok, a vizek, valamint az esőzések miatt a közlekedni akarókat mozdulatlanságra kényszerítő agyagos sár nagymértékben konzerválta a régi szatmári világot: a falvak napjainkban is ősi templomokat, falaikon, mennyezeteiken gyönyörű népi alkotásokat őriznek, sokáig fennmaradtak itt a paraszti gazdálkodással és a mindennapi élettel kapcsolatos régi hagyományok. Napjainkra természetesen sokat változott a táj, de az ide érkezőben még mindig a régmúlt érzetét kelti. A folyók szelíd hullámain suhan a kenu, a falusi turizmusra berendezkedett porták gazdái pedig régi idők ételeinek sajátos ízeit kínálják. És mindezt a helybéli szatmáriaknál a legtermészetesebbnek számító, mások által mégis különlegesnek és említésre méltónak tartott közvetlenséggel, őszinte érdeklődéssel, szeretettel. Igen gazdag ez a vidék! Nemcsak az említett vendégszeretetben, természeti szépségekben, templomai ősiségében, hanem az árvizek által megkímélt falvak lakóházainak és gazdasági épületeinek népi építészetében, használati tárgyainak díszítő ornamentikáiban. A tárgyi gazdagság mellett pedig szellemi értékeiben. Szatmárcseke a Himnusz születésének, Kölcsey Ferenc egykori lakának helye. Két faluval odébb, a parányi Tiszacsécse egy aprócska házában Móricz Zsigmond látta meg a napvilágot. Errefelé járt 1846-ban Petőfi, hogy aztán a szatmári barátok kíséretében a nagykárolyi megyebálban megpillanthassa majdani hitvesét, a magyar szerelmi költészet egyik kiemelkedő múzsáját. Az utóbbi évtizedekben sokan elvándoroltak a szatmári vidékről, keresve az anyagi boldogulást. De sokan maradtak is, akik tudásukkal és szorgalmukkal nem csupán a maguk érdekében, hanem az itt maradókért is munkálkodtak, munkálkodnak. Ennek az igyekezetnek a számos jelét és eredményét érzékelhetjük. Az önkormányzatok lehetőségeikhez mérten szépítik, csinosítják településeiket, őrzik kis közösségeik hagyományait. Kiállítótermek, tájházak, múzeumok, helytörténeti gyűjtemények igyekeznek színesen bemutatni a szatmári térség értékeit. Ugyanez a cél vezérli a civil egyesületeket, az öntevékeny csoportokat. Gazdag tematikájú fesztiválok és egyéb rendezvények hivatottak arra, hogy tovább erősödjön a helyi lakosság önbecsülése, és értékes napokat tölthessen el Szatmárban a távolibb részekről ideérkező turista. Isten hozta Szatmárban!

Luby Társaság

Székhely: 4400 Nyíregyháza, Alpár Ignác u. 45.

Fióktelephely: 4922 Nagyar, Petőfi u. 6.

Elnök: dr. Kiss Kálmán

E-mail: drkisskalman@gmail.com

A weboldalakon található összes tartalom – beleértve a képeket, a grafikákat, az egyesületi logót, a szöveges tartalmakat – a Luby Társaság tulajdonát képezi. Webdesign: THOMAS DESIGN - Krajecz Tamás www.tamaskrajecz.com

2017 - www.lubytarsasag.hu