A XVIII. század második felétől a XX. század közepéig a szatmári közélet és művelődés történetében oly jelentős játszó Lubyak nem tartoztak a történelmi Szatmár ősi családjai közé. A Luby család története a felvidéki Liptó vármegyében kezdődött, ahonnan 1772-ben került Szatmárba benedekfalvi Luby Károly (1750–1805). A kezdetben a Károlyiak titkárságán tevékenykedő fiatalembert, elnyerve a nemesség szimpátiáját és bizalmát, Szatmár vármegye alispáni tisztébe választották. 1790-ben kisrédey Rhédey Ferenccel együtt a pozsonyi diétán képviselte a vármegyét. Nejével, tasnádszántói Becsky Ágnessel a XIX. század elején gyermekei számára zálogba vette egykori követtársa üresen álló nagyari udvarházát.

 

A ma Luby-kúriaként ismert épületben fia, ifjabb Luby Károly (1778–1840) rendezkedett be, itt születtek hiripi Szuhányi Annával (1792–1840) kötött házasságából gyermekei, köztük Zsigmond (1819–1887), János (1822-1868) és Károly (1830–1908). Ifjabb Luby Károly a fehérgyarmati járás főszolgabírója volt, felesége révén pedig rokonságba került a szomszédos Csekében élő Kölcseyekkel. Kölcsey Ádám (1796–1827), akinek neje szintén Szuhányi lány volt, Szuhányi Josephine (1798–1854), hamar meghalt, így róla, illetve árvaságra jutott gyermekéről, Kölcsey Kálmánról (1825-1849) a testvérbáty, Kölcsey Ferenc (1790–1838) gondoskodott. Kálmán keresztszülei Luby Károlyék voltak. A Lubyakhoz „sógorság” és „komaság” által is kapcsolódó költő nemcsak a rokoni szálak, hanem az azonos világlátás miatt is szívesen időzött a nagyari udvarházban, sőt, az őt csekei birtokán meglátogató barátokat Nagyarba is átvitte. A Luby-kúria falán elhelyezett emléktábla örökíti meg a reformkor jeles képviselőinek Nagyarban jártát, akik között a vendéglátók a politikus Wesselényi Miklóst (1796–1850), az akadémikus Szemere Pál (1785–1861) literátort, Obernyik Károly (1815–1855) költőt, Kölcsey Kálmán házitanítóját, valamint a szatmári közélet haladó nemes ifjait köszönthették.

 

A Luby Zsigmond és Petőfi Sándor között 1846-ban kialakult barátságnak köszönhetően a nagy költő több alkalommal, néha hetekig is időzött a nagyari udvarházban. Luby János a század közepén új, három oldalról körtornáccal övezett kastélyt épített, a szülői házat pedig magtárrá alakította. Ebben a funkciójában, leromlott állapotban került sor 2001-ben az épület helyreállítására. Ezzel egyidejűleg megújult Luby János kastélyépülete is, amelyben az egykori építtető elhunyta után a csekei rokon, Kende Elemér földbirtokos és családja élt. Az épületek a XX. század első felében újabb tulajdonosok birtokába kerültek. Jelenleg mindkét épület a magyar állam tulajdona.

 

Luby Zsigmond házasságkötése révén Fülpösdarócon élt, a kisebbik testvér, Károly, Szatmár vármegyei levéltárnok pedig Nagygécben rendezte be otthonát. Luby Zsigmond fia, Géza (1849–1911) visszavágyva a szülői földre, 1877–79 között Nagyarban építette fel otthonát, egy szép parkkal és rózsakerttel körülvett emeletes kastélyt. Luby Géz, részt vállalva a közéletből, a Függetlenségi párt fehérgyarmati járási országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, de nevét nagyari gazdaságának köszönhetően is jól ismerték. Baráti körökben a margitszigetiekkel is versenyre kelő rózsái kapcsán „Rózsakirályként” emlegették. Ennek állít emléket a gyönyörűen felújított, 2013-ban Luby Interaktív Kastélymúzeumként megnyitott épület parkjában elterülő Antik Rózsák Kertje, amely színpompás és illatos régi (a szakirodalomban antiknak nevezett), illetve a XIX. század végi rózsanemesítésnek köszönhető, újabb rózsakölteményeivel örvendezteti meg a látogatókat.

 

Ebben az épületben születtek Luby Géza okolicsnai Okolicsányi Margittal kötött frigyéből származó gyermekei, köztük Géza (1884–1944) és Margit (1885–1976). Luby Margit néprajzi gyűjtőként, etnográfiai művek szerzőjeként ismert. A paraszti szokásrendszerről, a népi hiedelemvilágról, valamint a paraszti gazdálkodásról írott művei a néprajzi szakirodalom becses alkotásai (A parasztélet rendje Szatmár megyében /1935/, Bábalelte babona /1936/, Fogyó legelőkön /1942/). A nagyari Luby-kastély falán emléktábla hirdeti a néprajzos írónő emlékét. Ifjabb Luby Géza elsősorban földbirtokos, gazdálkodó volt, akinek 1936-ban sikerült visszavásárolnia a nagyari birtokot, amelyet apja a század elején eladni kényszerült. E három évtizedben gróf Vay Ádám kiskorú örökösei voltak az épület tulajdonosai, gróf Vay Marietta családja lakott benne.

 

Luby Géza halálát követően az épület utolsó lakói megözvegyült neje, Kölcsey Borbála és az ő első házasságából származó gyermekek, Szaplonczay Zsófia és Szaplonczay Lajos voltak. Utóbbi felvette nevelőapja családnevét.

 

A Luby család szatmári ágának első négy nemzedékéből legtöbben a nagyari kastély kertjében álló katolikus kápolna sírboltjában nyugszanak, míg a második világháború után szétszóródott családtagok porait Észak-és Dél-Amerika sírhantjai őrzik.

 

(Forrás: dr. Kiss Kámán: A Luby család In: Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei évkönyv VII. kötet. Kiadja a Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára. Nyíregyháza, 2006. 381-390.)