Petőfi-200

A 2023-ik esztendő jeles év az egyetemes magyar kultúra történetében, hiszen két kimagasló szellemi elődünkre, alkotónkra is emlékezhetünk: Kölcsey Ferencre és Petőfi Sándorra. Kétszáz évvel ezelőtt, 1823. január 22-én készült el Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének végleges, letisztázott változata, és ugyanabban az évben, ugyanabban a hónapban, három héttel korábban, január 1-jén született a 19. századi magyar költőóriás, Petőfi Sándor. És ami a Luby Társaság szempontjából még nagyobb öröm és indok az emlékezésre, az, hogy – mivel működésünk kezdete óta minden igyekezetünkkel a Luby család generációi által megkezdett úton szeretnénk haladni – egyesületünk mindkét költő vonatkozásában közelebbről is „érintett”, hiszen egyrészt, a nagyari Lubyak azonos politikai nézeteket valló rokonokként szoros kapcsolatot ápoltak a szomszéd faluban, Csekében élő Kölcsey Ferenccel, másrészt pedig a Luby nemzedékek rendkívül büszkék voltak az irodalomtörténet által is számon tartott, Luby Zsigmond és Petőfi Sándor között 1846-ban létrejött barátságra. Számunkra különösképpen fontos mozzanat, hogy e barátság létrejöttében is ott szerepel Kölcsey Ferenc alakja, hiszen Petőfi Sándor első, 1846-ik évi szatmári útjának célja a csekei temetőben nyugvó nagy költő sírjának felkeresése volt. Erre a látogatásra 1846 augusztusának legvégén vagy szeptemberének első napjaiban került sor, de maradtak fenn írásos dokumentumok arra vonatkozóan is, hogy Petőfi Sándor ezt követően még néhány alkalommal járt Kölcsey sírjánál. Petőfi Sándor első csekei látogatásának köszönhetjük tehát a Luby Zsigmonddal létrejött barátságát. Úgy gondoljuk – lehet, talán kissé elfogultan –, hogy a többi között e baráti kapcsolatnak is köszönhető Petőfi Sándor részvétele a szeptember 8-i nagykárolyi megyebálban, amelyre a költő a szatmári barátok, köztük Luby Zsigmond szívélyes invitálására ment el. Petőfi ott ismerkedett meg leendő hitvesével, Szendrey Júliával. Attól a perctől kezdve pedig Szatmár még többet, mondhatni, a „mindent” jelentette a költő számára, hiszen Júlia által itt találta meg „az ígéret földjét”, „a szerelem országát”. Persze tudjuk, merültek fel nehézségek, hiszen a zord szívű atya, Szendrey Ignác egyáltalán nem örült ennek a kapcsolatnak, leánya kezét ugyanis másnak, nem költő foglalkozású embernek szánta. Így aztán a szerelmes fiatalok nem tudtak sokszor találkozni és sokat együtt lenni, viszont a költő számára örömöt jelentett az, hogy a találkozások közötti időt a szatmári barátok vendégszerető körében tölthette. Ezen időzések kapcsán járt Petőfi többször is Fülpösdarócon és Nagyarban, illetve a nagyari barátok – Luby Zsigmond és öccsei, Luby János és Károly – kíséretében Csekében. És bár a költő 1847 februárjában Pesten keltezte A Tisza című költeményét, jól tudjuk, hogy még az előző év nyarának végén, legkésőbb szeptember legelején Nagyarban gyűjtötte hozzá az élményanyagot. A szomszéd faluban, Csekében 1846 októberének első hetében a költőnek négy költeménye is született (Borús, ködös őszi idő …, Az én képzeletem nem …, Ereszkedik le a felhő …, Ha szavaid megfontolom …), egy Nagyar és Fülpösdaróc közötti utazás során pedig eljutott Matolcsra, ahová a Falu végén kurta kocsma című vers életképei köthetők. Az elmúlt jó százhetven évben Petőfi szatmári térségünkben jártára Nagyar és Matolcs mellett más települések is örömmel emlékeztek, így a fehérgyarmatiak azt tartották, hogy az ő településükön hangzott el először maga Petőfi szájából A Tisza című verse, mert ezzel tudott fizetni egy, az őt szekerére felvevő gyarmati embernek. A faluvégi kocsmát több község is magáénak vallotta, így a géberjéniek, a fülpösdaróciak és a csengeriek is, ám helyszínként legnagyobb valószínűséggel a matolcsi kocsma és a mellette éjszakára kikötött komp jöhetett számításba. De minden joggal emlékezhetünk Petőfire Csengerben is, hiszen onnan származott az egyik szatmári barátja, Riskó Ignác. Ott is kellett járnia a költőnek, már csak amiatt is, mert Szatmárnémetiből Fülpösdarócra arra vezetett az út. És Zsarolyán is büszke lehet arra, hogy ott született Inántsi Pap Endre, Petőfi másik szatmári barátja, akinek szatmárnémeti lakóházában és családi körében sok napot töltött a költő. Az elmúlt tíz esztendőben a Luby Társaság kezdeményezésére – a helyi települési önkormányzatokkal karöltve – Petőfi-emlékhelyek jöttek létre a szatmári térségben. Egy-egy emlékkő, emlékfa, emlékoszlop vagy emléktábla örökíti meg a helyi Petőfi-kötődéseket, hagyományokat. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a Luby Társaság által létrehozott szatmári térségbeli Petőfi-emlékhelyeket. Ezek egy, a jövőben akár tájékoztató táblákkal is megjelölhető Petőfi Irodalmi Emlékút állomásait is képezik, a valóságban könnyen bejárhatók, és közben a Luby családra emlékeztető mozzanatokat is megismerhetjük. Javasolt túraútvonal: Szatmárcseke – Nagyar – Fehérgyarmat – Tunyogmatolcs – Géberjén – Fülpösdaróc – Csenger – Nagygéc (itt az említett Luby Károly tiszteletére létrehozott emlékhely látható) – a közeli csengersimai határállomáson átkelve Szatmárnémetiben, illetve Szatmárnémetiből kiindulva, Petőfi Sándorral kapcsolatos településekre látogathatunk el a következő útvonalakon: Szatmárnémeti – Erdőd, Szatmárnémeti – Nagybánya – Koltó; Szatmárnémeti – Nagykároly, – majd egykori megyeszékhelyünkről a szatmári térségbe visszatérve: Zsarolyán várja a látogatókat. Szatmárcsekében 2014-ben a Kölcsey-emlékkiállítás előtti parkban ültettünk emlékkővel megjelölt emlékfát Petőfi Sándor csekei időzései tiszteletére. Nagyarban szintén 2014-ben egy többnapos emlékkonferencia alkalmából rendeztük meg a Petőfi-fákat ápoló települések kárpát-medencei találkozóját, s ennek keretében ültettünk el a Petőfi-fa mellett kialakított területen egy-egy facsemetét – a Petőfi-fák „testvérfáit” –, amelyet Dömsödről (tölgy), Eperjesről (bükk), Koltóról (som) és Székelykeresztúrról (vadkörte) hoztak a településük képviseletében érkezett kedves vendégek. E találkozó alkalmából készült el a dr. Szepessy Béla által tervezett, Petőfi arcképét is tartalmazó tulipános faemlékoszlop. A „Petőfi-fák kárpát-medencei emlékkertjétől” nem messze áll a Nagyar Galéria épülete, amelynek utcafronti helyiségében a „Petőfi Nagyarban emlékkiállítás” ismerteti meg a látogatókat a nagyari Petőfi-hagyományokkal, illetve a Petőfi-fa történetével. A Nagyari Galéria előtti útjelző oszlop táblái pedig a történelmi Szatmár vármegye többi, Petőfi Sándor által felkeresett településének irányát és Nagyartól való távolságát mutatják. Nagyar azzal is büszkélkedhet, hogy itt található a szatmári térség egyetlen, ma is meglévő lakóépülete, amelyben Petőfi Sándor egykor többször is vendégeskedett. Ez a Luby-kúria, amely a község közepén áll két, szintén a Luby családhoz tartozó, később épült kastély szomszédságában. A Luby-kúrián, a bejárata melletti falon 2011-ben Nagyar Község Önkormányzata és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület emléktáblát helyezett el, amely röviden megörökíti az épület történetét, és felsorolja azokat a reformkori személyeket, közöttük Petőfi Sándort is, akik egykoron e falak között időztek a Luby család vendégeként. 2023-ban, Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére ugyanezen az épületen, az utca felé eső oldalfalon avattunk bicentenáriumi emléktáblát. Fehérgyarmaton a városi parkban, a Művelődési Központ bejáratához közel ültettünk 2014-ben egy páfrányfenyőt, amely előtt emlékkövünk Petőfi Fehérgyarmaton jártának emlékét említi, illetve azt, hogy a helyi hagyomány szerint a költő e településen mondta el először A Tisza című költeményét. Tunyogmatolcs községben az egykor önálló Matolcs területén, a Holt-Szamoshoz közel állítottunk 2014-ben emléket Petőfi ottjárta tiszteletére: hagyományainknak megfelelően itt is egy páfrányfenyő (gingko biloba) fát ültettünk, az előtte lévő emlékkövön utalva a Falu végén kurta kocsma című költemény legvalószínűbb ihletési helyére. Géberjénben a Jékey-kúria parkjában növekedik 2014-ben ültetett fánk, amelynek köve szintén a helyi Petőfi-hagyományra emlékeztet. Fülpösdarócon 2014 óta az egykori Ilosvay–Luby-kúria kertjében is növekedik egy általunk ültetett fa, előtte emléktábla áll, és a mostani (a 19. század végén az eredeti udvarház helyén épült) Luby-kastély falán pedig emléktáblánk jelzi, hogy Petőfi Sándor többször is vendége volt a régi épületnek, ahol barátja, Luby Zsigmond és neje, Ilosvay Katalin szíves vendéglátását élvezte. Hogy a gingko biloba fa a Luby családban nagy tiszteletnek örvendett, jelzi egy másik, mára hatalmasra nőtt, minden bizonnyal még a Lubyak által ültetett, a jelenlegi kastély mögötti kertben álló páfrányfenyő is. Csengerben a Városi Önkormányzat parkjában, a Szuhányi család egykori kúriájának szomszédságában látható emlékfánk, amely előtt emlékkövünk szövege arról ad hírt, hogy a településen 1846-ban és 1847-ben áthaladt Petőfi Sándor, illetve arról, hogy Csengerben született a költő barátja, Riskó Ignác. Zsarolyánban szintén a helyi önkormányzat udvarán növekedik emlékfánk, amelyet Petőfi Sándor barátja, a költészettel szintén foglalkozó Inántsi Pap Endre születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére ültettünk 2017-ben, emlékkővel is megjelölve azt. A szatmári Petőfi-hagyományokról a 2014-ben Kéry Péter operatőr-rendező által készített ismeretterjesztő filmünk számol be részletesebben. A film a nagyari Luby-kastély vetítőtermében tekinthető meg. Szeretnénk ezúton is kifejezni köszönetünket mindenkinek, különösképpen a közreműködő települési önkormányzatoknak, akik az elmúlt tíz esztendőben lelkesen közreműködő partnerként segítségünkre voltak a szatmári térségbeli Petőfi-emlékhelyek létrehozásában! Reméljük, ezek az emlékhelyek sokáig fogják hirdetni a helyi lakosoknak és az arra járóknak nagy költőnk és településeink művelődéstörténeti kötődéseit, az utókor ilyen módon is kifejezett hálás emlékezetét.